A mai Néprajzi Kiállítóterem, a hajdani Morgó csárda 1780-81-ben épült, a gyöngyösi Rabl Károly építőmester tervei alapján, Kisújszállás város megrendelésére. A város nyugati részének legszélső épülete volt, homlokzatával a város központja felé, a református templom felé néz. Az eredeti tervektől már az építés során eltértek, a további funkcióváltozások miatt több, kisebb nagyobb át-(és vissza-) alakítással nyerte el mai állapotát.
Az utcavonaltól távolabb, szabadon álló, téglalap alaprajzú, magasföldszintes, kontyolt nyeregtetővel fedett, hódfarkú cseréppel borított épület, főhomlokzatának középső szakaszán tornác, két kosáríves nyílással. Az épület alatt, annak teljes hosszán húzódó, dongaboltozatos pince. A déli része kéttraktusos. Íves tornáca és pincelejárata a barokk stílus jegyeit őrzi.
1995 óta, műemlékvédelem alatt áll, műemléki törzsszáma: 10848, azonosítója: 6013, helyrajzi száma: 935
Jelenleg az épületben két kiállítás céljára alkalmas terem található, az egyikében „Kisújszállás népélete” címmel 2010-ben muzeológusok és szakértők közreműködésével új állandó kiállítás készült el. A kiállítás Kisújszállás helytörténetét, történelmét, néprajzát mutatja be tablók, térképek, viseletek és tárgyak segítségével. A másik terem időszaki kiállításoknak ad helyet. Az előtérben Zsoldos István tanár úrra emlékezve, az ő jellemző használati tárgyaiból, illetve munkásságát bemutató tablókból, egy „üdvözlő” kiállítás látható.
Az udvaron álló nyitott szín a járműveknek (kocsi, szekerek, szán) illetve mezőgazdasági eszközöknek (ekék, borona, stb.) ad helyet.
Az épület falán, a tornácon három márványtábla emlékeztet minket, Zsoldos István érdemeire, az 1786-os pacséri kirajzásra, illetve az 1745-ös redemptiora, a redemptus gazdákra.
