Ég és föld között, Kisújszállás szívében – A Református templom

A városunk ikonikus épületeit körbe járó virtuális sétánkon tovább ballagunk és annak harmadik állomásaként megérkezünk a Református templomhoz, amelynek bemutatására a Reformáció Napja szolgáltatja az alkalmat.

A Református templom egyszerű eleganciájával egyáltalán nem hivalkodó, ugyanakkor mégis bátran kijelenthetjük, hogy Kisújszállás egyik leglátványosabb, a városképünket meghatározó épülete. Talán nincs is olyan pontja a belvárosnak, ahonnan ne látszana valahogyan a templom 43 méter magas tornya és a településünk mellett az M4 autóúton elsuhanó autókból is jól láthatóan mutatja meg magát az úton levőknek.

Kisújszállás egyik legrégebbi épületeként a háromhajós templom története pont oly kalandos, mint városunké és ha a falai beszélni tudnának, akkor megidézhetnék a település felvirágzásának évtizedeit, csakúgy, mint a II. világháború és az árvizek pusztítását, vagy éppen Móricz Zsigmond diákéveit.

A késő barokk stílusban épült templom a későbbi átépítések során klasszicista jegyekkel is gazdagodott, belső tere pedig legalább annyira figyelemre méltó, mint a külseje. A három hajót tagoló hatalmas pillérek, az épület belső terét körülölelő karzatok és a finoman díszített boltozatok különleges hangulatot kölcsönöznek az akár kétezer hívőt is befogadó épületnek. A templom egyik legértékesebb berendezési elemei a XVIII. század végéről fennmaradt festett padsorok, amelyek még az építés korának emlékét őrzik.

A kisújszállási református templom története több, mint három évszázaddal ezelőttre nyúlik vissza, amikor is megépült egy sárból és fából épült, paticsfalú, nádtetős egyszerű kis templom, amely a Kisújszállás újratelepülését követő esztendőtől kezdve mintegy 40 éven keresztül szolgálta a város hívő lakosságát. Ugyanakkor sem az, sem pedig annak helyén megépülő vályogtemplom nem tudott méltó otthonul szolgálni az egyre növekvő város gyülekezetének, így – köszönhetően II. József türelmi rendeletének – a város belevágott egy új templom építésébe, amely ma is látható városunk központjában. A Rabl Károly gyöngyösi építőmester tervei alapján megépítendő épület alapkövét 1785. szeptember 12-én rakták le és három évig tartó munkálatokat követően, 1788 november 2-án vehette azt birtokba a városunk református közössége. 1809-ben a templom tornya újult meg; azt még magasabbra emelve kapott vörösrézből készült díszes sisakot.

Sajnos az épületet nem kerülték el a különféle katasztrófák sem: előbb 1828 nyarán égett le egy villámcsapást követően, majd a két évvel később újjáépített, majd 1907-ben felújított templomot a II. világháború alatt, 1944 októberében érte tüzérségi találat a tornyot, amely a tetőre dőlt és így mindkettő a lángok martalékává lett.

Szerencsére a méreteiben is impozáns templom főnixmadárként megújult az elmúlt évtizedek folyamatos munkájának köszönhetően és 238 éve ad otthont istentiszteleteknek és más hitéleti eseményeknek, de falai között kiállítások és komolyzenei koncertek is helyet kapnak.

A református templom azonban jóval több egy műemléknél vagy egy városképünket meghatározó épületnél. Nemzedékek hitének, összetartozásának és kitartásának jelképe, amely immár közel két és fél évszázada őrzi Kisújszállás történetének egy darabját.

Forrás: A kisújszállási református gyülekezet és templom története: Helytörténeti füzetek 32.- Kisújszállás, 2014.

Fotók: Ábri Imre

Ha szívesen olvasnál még a Református templomunkról, akkor IDE kattintva megteheted.