Kisújszállás meséje

A Nemzeti Művelődési Intézet és a Fehérliliom Népfőiskola 2024. novemberében Mese, mese, meskete… címmel indított útjára egy közösségépítő programot, melynek célja, hogy az adott települések lakói, közösen, megírják saját falujuk, városuk, városrészük meséjét. A program középpontjában, mint közösségformáló eszköz, a mesék állnak, melyek segítik a helyi identitás erősítését, a közösségi történetek megőrzését, rég elfeledett szereplők, helyszínek újra felszínre törését. A program keretében 2025. februárjára országszerte 75 közösség és 75 közösségi mese jött létre.

A sikerességen felbuzdulva, 2025-ben újabb 70 település csatlakozott a kezdeményezéshez a Petőfi Kulturális Program keretében és vállalkozott saját meséje megírására, így 2026. februárjára újabb 70 közösség és 70 közösségi mese kel életre.

Kisújszállás is csatlakozott a kezdeményezéshez, a szervezés szálait a Vigadó és a könyvtár közösen fogta egybe. Elsőként meseíró társakat toboroztunk, melynek eredményeképp november 6-án került sor a 9 fős meseíró közösség (Demeter Annamária, Fehér Gréta, Janó Lajos, Kis Erzsébet, Palkó Nikolett, Posztós Laura, Szabó Zsolt, Tatár-Balla Ágnes, Végh Ernő) első találkozójára, ahol estébe nyúlóan ötleteltünk és lefektettük az alapokat a születendő mesével kapcsolatban. A kezdeményezők részéről – külsősként – Balogh Kristóf csatlakozott a csoport tagjaihoz és látta el a közösséget praktikus tanácsokkal. A következő összejövetelre mindenki hozta a jobbnál jobb javaslatait szereplőkre, helyszínekre, történésekre vonatkozóan. November végére Szabó Zsolt meseíró társunk egybe gyúrta az előzetesen felmerült összes ötletet, így összeállt a mese első változata, melyet már csak finomítani kellett.

“Kisújszállás meséjének megalkotása egy izgalmas feladat és igazi közösségi élmény volt, ahol különböző életkorú és más-más háttérrel rendelkező színes társaság igyekezett közös nevezőre hozni a gondolatait. A célunk az volt, hogy ne csak egy történet írjunk, hanem valami szívmelengetőt hozzunk létre, amelyben ugyanúgy benne van Kisújszállás múltja és a Nagykunság jellegzetes hangulata, mint a mesei elemek és a fantasztikum. Egy-két név és helyszín biztosan ismerősen cseng majd az olvasók fülében, és a mese végére az is kiderül, hogy miért olyan sok az ibolya a kisúji határban.” – mondta el Szabó Zsolt, az Év Mesekönyve Díjjal kitüntetett meseírónk. 

Mivel volt miből kiindulnunk és a program 1-3 illusztrációt is kért a mese mellé, megkerestük az Alapfokú Művészeti Iskola képzőművész tanszakának vezetőjét, Széplaki Dánielt, hogy készítsenek – teljesen szabadon, a saját elképzeléseik szerint – rajzokat arról, ami leginkább megihleti őket a felolvasott mese során. A februári 2-i találkozóra teljesen elkészült a mese, – a közösség megelégedésére – a legapróbb finomítások is belefonódtak az ízig-vérig kisújszállási történetbe. Az előzetesen felmerült számtalan címötletből kiválasztottuk a mese tartalmát leginkább kifejező, a kisújszállásiak számára jól ismert, de – reményeink szerint -, a településen kívülieket is a mese elolvasására késztető címet. Elkészültek a legkülönfélébb technikával és stílusban készült nagyszerű illusztrációk is, melyeket ezúton is köszönünk. Hosszas tanakodás után választottuk ki a csoport tagjai számára leginkább tetsző és a mese tartalmát leinkább kifejező hármat.

Bízunk benne, hogy a mese minden kisújszállási tetszését elnyeri majd, ki-ki megtalálja benne a saját emlékeit, felelevenednek a régi nevek, helyszínek, történések és akár, új értelmet is nyernek a történet olvasása által.

Meseíró közösségünkben számtalan különleges ötlet merült fel a mese legszélesebb körben történő megismertetésével kapcsolatban, ezért munkánk még nem ért véget a mese megszületésével. Tervezzük annak megjelentetését a közösségi oldalakon, felolvasását a rendezvényeken, népszerűsítő video készítését, esetleg papírszínházas megjelenítését.

Bízunk benne, hogy Kisújszállás meséje tetszésre talál mind a fiatalok, mind az idősebb olvasók körében, a jövőben büszkék lehetünk rá és városunk egy újabb, egyedi értékeként tovább adhatjuk majd az utánunk következőknek, minden kisújszállási legnagyobb örömére!